A tégla története egyidős az emberi civilizáció történetével. Alapanyag megtalálható a természetben. A napon szárított agyagtéglát már Kr. e. 10000 évvel ezelőtt alkalmazták Egyiptomban épületek készítéséhez. Az égetett téglát Kr. e. 3-4000 körül Mezopotámiában használták először. A téglagyártás ismert volt Bizáncban, Kínában és a Római Birodalomban is. Az évszázadok során fejlődött a gyártási technológia, új termékek jelentek meg. Az égetett tégla napjainkban is fontos alapanyagnak számít a lakásépítésben, emellett díszítő és stilisztikai szerepe is jelentős.

A római korban sokat fejlődött a téglaégetés technológiája és technikája. A téglát az egész birodalom területén használták lakás- és középületek, hidak, csatornák építésére, boltívek kialakítására. Ahová a rómaiak hadjáratot vezettek, oda magukkal vitték a téglát, így jutott el Pannóniába is.

Magyaroroszágon a legkorábbi téglaégető kemencét Aquincum térségében tárták fel a régészek. Ez a kemence a II-III. században működhetett. Az Árpád korban a XIII századtól ismerünk téglaégetésre alkalmas kemencéket Zalavármegyében, Tiszalök és Dömös környékén. A kiegyezés után a vállalkozások, a gépesítés hatására, valamint az új körkemencés módszer alkalmazásával jelentősen fellendült a téglagyártás. A XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század elején Magyarország 712 településén több, mint 1600 téglagyár működött.

Pápateszér lépés tartott ezzel a fejlődéssel. A téglagyár múltját Valdinger Gábor cégvezető kezdte kutatni. A veszprémi Tegularium közlése alapján az első adat a téglagyártásról egy katonai tértképről származik. Az 1782-1786 között készített felmérés azt mutatja, hogy létezett egy téglaégető a település észak-keleti részén, Z:h (Ziegelhütte-téglakohó, téglaégető). Ez a téglaégető az Esterházy család tulajdona lehetett. Ezután az 1941-es katonai térképen látható Tgy (Téglagyár) jelölés a település dél-nyugati részén. Ez lehet a Nágl testvérek téglagyára.

A Tegularium adati alapján az eddig ismert két alapítási időpont - 1920 és 1936 - előtt is készített égetett téglát Pápateszéren Nágl Gyula. Ezt az 1910-ből és 1911-ből származó pecsétes téglák bizonyítják: NGY PT 1910 - Nágl Gyula Pápateszér, NGY PT 1911 - Nágl Gyula Pápateszér. A pápateszéri téglagyár múltjának pontosabb megismerése további kutatásokat igényel.

A pápateszéri téglagyárban az első időszakban kézzel gyártották a téglát, a gépesítés fokozatosan történt. A termelés felfutásához nagyban hozzájárult a közelben lévő, jó minőségű nyersanyag és a megnövekedett kereslet. Ugyanakkor a Nágl fivérek téglagyára erőteljesen segítette Pápateszér fejlődését. A település lakossága az 1890-es 1580 főről 1949-ra 2044 főre emelkedett. A lakóépületek több, mint fele ezekben az évtizedekben épült. A cég termékeinek forgalmazását megkönnyítették a kedvező közlekedési feltételek is: a gyár közvetlenül a 832-es közút és az 1912-ben induló Pápa-Tatabánya vasútvonal közelében épült. (A vasútvonal 105 évi működés után 2007-ben az igen csekély személy- és áruforgalom miatt megszűnt. A gyár termékeinek szállítása ma szinte kizárólag kamionokkal történik.)

A gyár az 1970-es évekig a hagyományos technológiával működött, az anyagmozgatás kézi erővel történt. Az 1980-as években Valdinger Imre lett a gyár vezetője. A cégnél folyamatos, jól átgondolt fejlesztés kezdődött. 2007-ig megtörtént a HOFFMANN körkemence fűtésének átszerelése gázüzemű tüzelésre, megkezdődött a gyártási folyamat automatizálása, a Bakonytherm márka kiépítése. A fejlesztésekre a versenyképesség fenntartása érdekében volt szükség, hiszen Magyarországon a téglagyártás ezekben az évtizedekben is meghatározó iparág volt. A tégla a háziépítés egyik lefontosabb alapanyaga. A Magyar Téglagyártók Szövetsége (MATÉSZ) adatai alapján Magyaroroszágon 2007-ben kerekítve 44 ezer lakás épült, 2013-ban csupán 7 ezer. 2008-ban 41 téglagyár működött, amiből 2013-ra 11 maradt, köztük a pápateszéri is. A gazdasági válság az egész építőipart negatívan érintette és a Pápateszéri Téglagyárat is komoly kihívás elé állította. A folyamatos fejlesztések révén a gyár képes volt talpon maradni. Az igazgató, Valdinger Imre szerint a széles termékválaszték, a termékek forgalmazása és az export könnyítette a helyzetüket, segítette a kilábalást. Úgy vélte, hogy a megoldást a belső piaci egyensúly helyreállítása jelentheti. A válság leküzdése új lendületet adott a gyárnak, tovább folytatódtak a nagy horderejű beruházások: folytatódott a telephelykorszerűsítés, 2010-ben átadták az új irodaházat, még ebben az évben befejeződött a csomagolástechnika megújítása.

2013-ban Valdinger Gábor került a gyár élére. Ő korábban 10 évig a gyár műszaki vezetője volt. Folytatódott a technológia fejlesztés: új tüzelési rendszert vezettek be, beüzemelték az áthidaló-gyártó gépsort, a HOFFMANN kemence helyett korszerű alagútkemencét építettek, számítógépes rendszer által vezérelt automata gyártósort alakítottak ki. A fejlesztéseket részben saját erőből, részben banki hitelekből, részben pályázati forrásokból fedezték. A technológiai fejlesztések mellett nagy hangsúlyt kapott a termékbővítés fejlesztése is. Ezek a termékek a különféle falazótéglák, a kerámia nyílászáróáthidalók, a kerámia födémrendszer, a különféle kéményrendszerek.

A téglagyár igen széleskörű szolgáltatásokat nyújt: vásárlóiknak részletes disztribúciós hálózatot építettek ki, termékeiket az építkezők részére a kívánt időben, a kívánt helyszínre költségtérítés ellenében a forgalmazók kiszállítják. Termékenként tervezési útmutatókat ajánlanak a vásárlóknak, ha szükséges ingyenes szaktanácsadást nyújtanak, CD formátumban tervezői szakdokumentumokat biztosítanak az ügyfeleknek. A jelenkor fontos feladata - a technológiai újítások, a további termékfejlesztés mellett - a piacbővítés. Ma elsősorban a Dunántúl észak-nyugati része és Budapest és környéke a legnagyobb felvevők, ezen kívül a gyár termékei eljutnak az ország minden megyéjébe és ausztriai, lengyel és szlovák piacokra is. A termékminőség biztosítása érdekében 2001-től bevezették az MSZ EN ISO 90012001 szabványnak megfelelő minőségbiztosítási rendszert.

A gyár vezetői az említett fejlesztések mellett gondot fordítottak a környezetvédelemre is. Bevezették a raklap-betétdíjas rendszert, hogy növeljék a visszaszállított és még felhasználható raklapok mennyiségét. Kiemelten szerepel a megújuló energia alkalmazása: napelemeket telepítettek, ezzel saját termelésű villamosenergiát nyernek.

A folyamatos és tudatos fejlesztésnek, a cégvezetés előrelátó munkájának meglett az eredménye. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is 30-33 millió téglát értékesítenek évente és 38 helyi és környékbeli lakosnak biztosítanak munkát. Valdinger Imre és Valdinger Gábor eredményes tevékenységét a szakma is értékelte. A téglagyár a falazó elemek fejlesztéséért 2016-ban és 2017-ben is komoly elismerésben részesült: a Magyar Termék Nagydíjjal tűntették ki. A kitüntetést Valdinger Gábor a Parlamentben vehette át. 2017-ben és 2018-ban a gyár Pegazus Díjat kapott Magyarország legdinamikusabban fejlődő kis- és középvállalkozása kategóriában. A Pápateszéri Téglagyár tagja a Magyar Tégla- és Cserépipari Szövetségnek, 2023-tól elnökségi tagként fontos szerepet tölt be az iparág további fejlesztésében. A cégvezető Valdinger Gábor gondolatai jelentik erre a biztosítékot: "A téglagyár számomra nem egyszerű munkahely, hanem nap mint nap haladás a közös jövő felé a kollégákkal."

Összeállította: dr. Klesitz István a Pápateszéri Értéktár Bizottság tagja

Képgaléria