Marjay Tamás római katolikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Nyíregyházán 1923. december 2-án.

Édesanyját Schuch Karolának hívták. Édesapja, Marjay Keresztély a nyíregyházi huszárezrednél teljesített szolgálatot, majd több kitüntetést kiérdemelve harcolta végig az első világháborút. Vezérőrnagyi rendfokozatban vonult nyugállományba 1942-ben.

Éppen abban az évben, amikor Tamás három évvel idősebb bátyját, Valért hadnaggyá avatták. Ő is a nyírségi városban kezdte meg katonai szolgálatát, a m. kir. 4. honvéd huszárezrednél.

Az édesapa áthelyezései miatt sokszor költözött a család, így Marjay Tamás gyakran kényszerült iskolát váltani. A gimnáziumi éveit a Pápai Szentbenedekrendi Kat. Szent Mór Reálgimnáziumban kezdte, majd a budapesti Zrínyi Gimnáziumban folytatta, végül Pécsett, a Zrínyi Miklós M. Kir. Reáliskolai Nevelőintézetben fejezte be. Ezután következett a méltán híres Ludovika Akadémia, amely intézménybe 1942 nyarán nyert felvételt. Derekasan helyt állt úgy a tanórákon, mind pedig a sportpályán. Kiváló atléta volt, távolugrásban és 100 méteres síkfutásban is remek eredményeket ért el. Az Akadémia sikeres elvégzése után, 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá.

Szeptemberben szakaszparancsnoki beosztásban kezdte meg a szolgálatot a nyíregyházi m. kir. "gróf Hadik András" 4. honvéd huszár pótezrednél. A város vasúti pályaudvarát súlyos amerikai bombatámadás érte 1944. szeptember 6-án, amely során a Huszár laktanya is súlyos károkat szenvedett, ezért az alakulat a környék falvaiba települt át. Ezt követően a hadi helyzet és a front mozgása miatt Egerbe, majd a Tolna megyében található Nagyszokolyba vezényelték az egységet, végül pedig a m. kir. 1. huszárhadosztályhoz.

Az alakulat végül a Vértesben foglalta el állásait, hogy részt vegyen a főváros felszabadítására irányuló hadműveletekben. A Kőhányáspuszta ellen indított szovjet támadás során gyilkos össztűz alá kerültek, mire Marjay Tamás igazi parancsnokként emberei élére állt és sorozatos rohamokat vezetve sikeresen áttörte az ellenség arcvonalát. Két szovjet támpontot saját maga kézigránáttal semmisített meg. A borzasztó időjárási körülmények ellenére a Kotló-hegyig sikerült előretörniük. Itt azonban a szovjet csapatok bekerítették Marjay hadnagy egységét, így három napig utánpótlás nélkül tartották az állásaikat, miközben nem csak az ellenség erőivel, de a dermesztő hideggel is dacolniuk kellett.

1945. január 28-án érkezett meg a parancs a kitörésre. Marjay Tamás ekkor is szakasza élére állt és súlyos közelharcban sikeresen áttörték a köréjük vont szovjet védelmi övet. Ekkor súlyos lövés érte, melynek következtében szilánkosra tört combcsontja. Mozgásképtelenné vált és a senkiföldjén ragadt. Mikor napok múlva rátalálnak már nagyon súlyos állapotban volt a vérveszteségtől és a fagyás okozta sérülésektől. Dad községbe szállították és elsősegélyben részesítették, majd Győrbe, végül Türjére vitték az ott állomásozó honvéd csapatkórházba. Annyira súlyos fagysérüléseket szenvedett, hogy mindkét lábát amputálni kellett térd alatt, valamint mind a tíz ujjának utolsó perceit is.

A harcokban mutatott bátorsága és hősies helytállása miatt már korábban felterjesztették a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremre, amelyet a levéltári források alapján 1945. február 26-án adományoztak részére. Tényleges adományozásra azonban nem kerülhetett sor, valamint arra sem, hogy a kitüntetés ténye megjelenjen a Honvédségi Közlönyben, így az nem tekinthető hivatalosnak.

1945 márciusának végén a hadikórház többi sebesültéjével együtt szovjet hadifogságba esett, majd Budapestre szállították át. Sebesülései miatt 100%-os hadirokkanttá nyilvánították, 1946 őszén elbocsátották a tényleges szolgálatból.

A szó minden értelmében új életet kellett kezdenie, ezért még abban az évben szüleihez költözött, akik ekkor már Pápateszéren éltek. Súlyos helyzete és rokkantsága ellenére óriási akaraterőről tett tanúbizonyságot azzal, hogy folyamatosan dolgozott. Először az erdészet alkalmazta, ahol számvitellel és könyveléssel foglalkozott, később lámpaernyőket festett.

1959-ben vette feleségül Berentei Magdolnát, akivel Budapestre költözött. Itt gyászzsebkendőket készített, később pedig egy iskola kertésze és kazánfűtője lett. Külföldön élő egykori bajtársai több alkalommal is pénzadományokkal támogatták. 1984. március 12-én hunyt el, hamvait Pápateszéren, a családi sírban helyezték örök nyugalomra.

1991-ben rehabilitálták, ekkor kapta vissza korábban elvett hadnagyi rendfokozatát. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 68/2007. számú határozatával "A" kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította pápateszéri sírhelyét, így az örökös védettséget élvezett, nem számolható fel. A virtuális sírkertbe "a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjai tartoznak".

7. Indokolás az értéktárba történő felvétel mellett:

"A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen, szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott Marjay hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért.

A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. Marjai Tamás hadnagy a hőslelkű, minden áron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg."

Parancsnokának, Schell Zoltán ezredesnek a szavai is jól érzékeltetik, hogy milyen kivételes katonatiszt volt Marjay Tamás hadnagy.

Neve és haditettei a második világháború után a feledés homályába merültek és sajnálatos módon a rendszerváltozás óta sem részesült semmilyen elismerésben. Komoly erkölcsi adósságot kell törlesztenünk katonahőseink felé. Ezért kell újra megismertetni őt a község polgáraival és méltó módon ápolni emlékét. Katonai pályája, hőstettei és a civil életben való helytállása együttesen teszik méltóvá arra, hogy személye bekerüljön a Pápateszéri Települési Értéktárba.

8. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Illésfalvi Péter · Kovács Vilmos · Maruzs Roland: "Vitézségért" - A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek a második világháborúban (HK Hermanos, Szeged, 2011)

Dokumentumok:

Javaslat Marjay Tamás hadnagy (1923-1984) életművének és katonai pályájának Pápateszéri Települési Értéktárba történő felvételéhez Maruzs Roland alezredes ajánlása Marjay Tamás hadnagy Pápateszéri Települési Értéktárba történő felvételéhez